Gyermekek, fiatalok

Csikós Ernő
Ha Ernő nem lenne, akkor őt is ki kellene találni. Az Amota nevelőcsalád nevelte 16 éves koráig, onnan több ok miatt átkerült a Bánhidi nevelőcsaládhoz, hogy építőipari szakiskolai tanulmányait folytathassa. Otthonteremtési támogatásából és egyéb támogatásból házat vásárolt falunkban, amit igyekszik rendben tartani, és vágyik arra, hogy otthonát megoszthassa azzal, aki számára a nagy Ő.

Németh Zoltán
Zoltán szintén nagykorú, aki szeret iskolába járni. Ügyesen bánik a kép- és grafikaszerkesztő programok bármelyikével, szívesen dolgozna nyomdának is szerkesztői munkakörben, ehhez szerzi alkalmazott grafikus szakon képesítését a kaposvári Zichy Mihály Szakközépiskolában. Az Amota nevelőcsaládnál nőtt fel, azután jelenleg rendszergazda bátyja fogadta szárnyai alá. Most önállósulni próbál, Kaposváron él albérletben harmadmagával, innen jár középiskolájába.

Kanalas Attila 
Attila a vágyak és álmok embere. Verseket ír. Nyíregyházán Hankószki Valéria nevelőszülőnknél nevelkedik, általános iskolája után esti gimnáziumban tanul, néha alkalmi munkát vállal. Nagykorúvá válása után katonai pályán is töri a fejét, pályakezdő munkanélküliként regisztrált. Vér szerinti rokonaival nincs kapcsolata.

Szolnoki Ernő
Balatonboglári érettségije után szociális munkás szakon Sopronban kezdett tanulni, de úgy döntött, hogy visszatér Boglárra, hogy OKJ-s képzésben vegyen részt. Próbálkozott a kertészkedés különböző szakterületeivel, de kipróbálta magát a Web-szerkesztő szakon is. Kiváló pedagógus kollégáknak köszönhetően első otthona a Balatonboglári Kollégium, s csak hétvégére megy haza kaposvári albérletébe. Ernő szereti a zenét, a kollégium zenekarában basszusgitározik, zongorázni is tanul.
Bogdán Ferenc
Hálózatunknak és nevelőcsaládjának (Pintér család) egyik büszkesége, pontosabban: akiért hálásak lehetünk. A nevelésére szánt energiát jól felhasználva rövidesen kitűnő diplomával végzi a szekszárdi szociális munkás szakot. Esélyegyenlőségi képviselőként részmunkaidőben dolgozik Tolna megyében, annak székhelyén albérletet és autót is fenntart. Nevelőszülei önállósulása idején anyagilag is igyekeznek segítségére lenni, de további alkalmi munkával is kiegészíti jövedelmét. Idén júniusban lejár utógondozói ellátása.

Horváth Ferenc
Ferenc a Kiss családnál cseperedett fel, a gyermekkor nagy örömei és a késő kamaszkor viszontagságai után önállóan próbálja vezetni életét kaposvári albérletünkben. Pénzére nagyon ügyel, de a soha vissza nem térő alkalmak őt sem hagyják érintetlenül. Balatonboglári kertészeti tanulmányai végeztével pályakezdő munkanélküliként regisztrált, tavasztól kertészeti vállalkozásba szeretne kezdeni Pécsett, egy díszfaiskolában.

Mocsár Péter
"Mocsár Péter vagyok, 1986. március 6-án születtem Szabolcs megyében, Vásárosnaményban. Életem első hat évét igen nehéz szociális körülmények között töltöttem Vaján. Szüleimmel és apai nagyapámmal éltem, ahol rendszeres volt az italozás, a vitatkozás. Anyám elhagyta apámat, így egy ideig nagyapámmal és apámmal maradtam, de továbbra is igen nehéz körülmények között. 1992-ben helyzetem odáig romlott, hogy állami gondozásba vettek, és Baktalórántházára kerületem intézetbe. Innen 1993. május 14-én hoztak ki jelenlegi nevelőszüleim, Énekesné György Zsuzsa és Énekes Ferenc. Velem egy időben került ebbe a családba és a Reménység Alapítványhoz vér szerinti testvérem, Tibor és Máté Bernát, s így lettünk egy családdá mindannyian. Először a Balaton-felvidéken, Káptalantótiban éltünk öt évig, majd 1998 óta Hegymagason lakunk. Vér szerinti kapcsolataim úgy alakultak, hogy az intézetben eltöltött egy év alatt apai nagyapám rendszeresen látogatott, de sajnos azóta meghalt. Apám újból megnősült, és sok féltestvérem született, akik intézetbe kerültek szintén, vagy örökbe adták őket. Egy sérült vér szerinti húgom van, akit egészségügyi otthonban ápolnak. Az apám egy-két alkalommal a vele élő nagyanyámmal együtt felhívott telefonon, és váltottunk egy pár üdvözlőlapot is, de az utóbbi időben nem érdeklődtek felőlem. Az általános iskolát Gyulakesziben, Káptalantótiban és Szigligeten végeztem, majd Tapolcán, a Széchenyi István Szakképző Iskolában vendéglátás-idegenforgalom szakon tanultam tovább, és itt érettségiztem 2005-ben. Ezután a Keszthelyi Vendéglátó Szakközépiskolában 2007-ben cukrász szakképesítést szereztem. Jelenleg másodéves hallgató vagyok a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-régészet szakon. A jövőbeli terveim ezzel függnek össze, szeretnék régészeti ásatásokon dolgozni."

Író-Kiss (Jónás) Hajnalka
Hajni, és később két testvére is, a Kiss családhoz került kisgyermekkorában. Szülei őt és két testvérét nem tudták vállalni, talán azért is, mert látássérültek voltak. Hajni a nágocsi általános iskola után középiskolai, majd gimnáziumi tanulmányokba kezdett, jelenleg levelezőn tanul regisztrált pályakezdő munkanélküliként. Kiválóan énekel, szólózik is, tehetséges versmondó. Több hangszeren is hozzáértéssel játszik. Masszőr tanfolyamot végzett, amit nevelőszülői hálózatunknál előnyösen alkalmaz, szeretne ezen a területen specializálódni és dolgozni. Hiszi, hogy sok embernek könnyebbséget, felfrissülést jelent munkája.
Horváth Erzsébet 
A Gondviselés választottja. Saját kisgyermekét, Cintiát önálló albérletben neveli utógondozói ellátottként. Több kevésbé érdemes fiatalember "társasága" után került nevelőszülői hálózatunkhoz, mivel az anyaotthon sem jelent megoldást, másrészről korábban nevelőszülőknél, majd gyermekotthonban vált nagykorúvá. Terhessége idején csúnyán megverték, veszélyeztetett ikerterhessége és a szülés után nem sokkal elveszítette egyik kislányát. Júniusban születik második gyermeke, akit már vár, készül a nevelésére.

Horváth Csaba
"1987-ben születtem, Fehérgyarmaton. Édesanyám kétéves koromban otthagyott a kórházban, majd intézetbe kerültem. Utána mondták (öt és fél éves koromban) a gondozók, hogy jönnek nevelőszülők, és meglátogatnak mindenkit. Apukáék engem választottak ki, mert szerintük én voltam a legszebb ott. Kicsi korom óta ők neveltek. Az intézetben csak velük beszéltem, senki más idegennel. Az "új" testvéreim is örültek, hogy jön egy tesó, és én is nagyon örültem, hogy kivettek, meg hogy megismerhettem őket. Elsőnek kevertem apukának és anyukának a nevét, majd megtanítottak, hogy ne keverjem a nevüket. Ők tanítottak meg beszélni. Én jöttem ide a nevelőszülőkhöz elsőnek, és anyukáék mondták később, hogy jön egy gyerek, akivel majd játszhatok. Aztán egyre több gyerek érkezett a családba. Nem jöttem ki velük túl jól, csak eggyel közülük. Aztán sokan elmentek innét a házból, mert más életet akartak kezdeni. Jártam óvodába is, és amikor már nagy lettem, akkor iskolába kezdtem járni, ami nagyon nehéz volt. Most már nem járok oda. Amikor nagy leszek, akkor lehet, hogy öregotthonban fogok dolgozni, segíteni az időseknek. Például sokan nem tudnak járni, és segíteni kell őket. Szeretek rajzolni, kiszínezni, amit rajzoltam, számítógépezni és képeket nézegetni. 15-16 éves koromban keresett fel engem a vér szerinti anyukám. Akkor tudtam meg, hogy ő az igazi anyukám. Hihetetlen volt, azt hittem, hogy más anyukám van. Örülök, hogy megismerhettem személyesen őt, meg aput is és a testvéreimet. Szeretnék velük beszélni és tartani velük a kapcsolatot. A nevelőszüleim segítettek mindenben, még akkor is, ha beteg voltam. Most is gondolkozok, hogy hova menjek, mert kétfelé húz a szívem."
Horváth Jolán
Jolán kiskora óta beteg, minden tiszteletet megérdemel nevelőszülője, Bábel Marika. Jolán mindig is magántanulóként tanult, ameddig tudott, jelenleg is élet és halál határán van, napi 24 órás felügyelettel és lélegeztető géppel telnek szürke mindennapjai. Budapesten élnek.
Szalai Rita 
"1988. 02. 15-én születtem Fehérgyarmaton. Nem ismertem az édesszüleimet, és nem is szeretném megismerni őket! Édesanyukámmal váltottam pár szót levélen keresztül, de abba is hagytam, és közöltem vele, hogy nincs szándékom jobban megismerni. Kétéves koromig voltam intézetben, utána kerültem nevelőszülőkhöz Máriapócsra. De aztán valami miatt nem vállaltak bennünket. Négyen voltunk nevelt gyerekek. Elküldtek nyaralni a Balaton mellé egy kis falucskába, Nágocsra 1996-ban. Egy házaspár jött hozzánk látogatóba, akikhez kerültünk. Mikor először megláttam őket, szimpatikusnak tűntek, és azok is maradtak. De ettől a pillanattól megváltozott az életem. Bár elég nehéz volt beilleszkednem, mert sok olyan dolgot kellett csinálnom, amit az ezelőtti szüleim nem tanítottak. Most meg furcsa lenne visszaszoknom. Szeretek itt lenni!!! Saját gyerekük kettő volt. Volt olyan idő, amikor tizenegyen voltunk testvérek. Gyönyörű életünk volt addig a percig, amíg azt a kort el nem értük, amit úgy hívunk: kamaszkor. Szép lassan elmentek a testvéreim, mert úgy gondolták, elég nagyok és önállóak, hogy ellássák magukat. Amúgy kijöttünk egymással, bár voltak veszekedések. Azok az idők szépek voltak, amikor a család együtt dolgozott vagy nyaralt. Akit nagyon szeretek, és édestestvérnek tekintek, az a nevelőszüleim édeslánya. De ő is ugyanígy érez irántam. Maradtunk hárman, és nemrég, 2007 augusztusában jött három lány. Nem igazán örültem nekik, de később közülük legjobban a kisebbiket szerettem meg, mert senkinek sem árt, csak ha magát kell megvédeni. Huncut és okos, siket, de sokat fejlődik és nagyon kitartó a tanulásban. Még csak 10 éves. A szüleimben tisztelem és csodálom a kitartó nevelésüket! Mindezt egy idős bácsi mellett, aki velünk él, és családtag. Ő is szeretnivaló: a nevelőanyukám édesapja. A tanulásomhoz kapcsolódóan csak annyit, hogy Kaposvárra járok a Szigeti Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskolába. Szociális gondozó és ápoló szakon tanulok. Már belekóstoltam egy kicsit, és meg vagyok elégedve ezzel a szakmával. És mivel ezen a területen maradtam, ez is szeretnék lenni. Mellette hobbiként szeretek zenélni, főleg gitáron, és még kézimunkázok."
Lakatos Péter Pál
Péter Balogh Olivér fogadott testvéreként nevelkedett. Általános iskolai tanulmányait Nyírtelken végezte, majd Nyíregyházán, Gyöngyösön, végül Kaposváron próbálkozott szakács szakon végzettséget szerezni. Erős, kedvezőtlen befolyások miatt azonban tanulmányait jelenleg félbehagyta, pályakezdő munkanélküliként regisztrált, Budapesten egy-egy alkalmi munkát vállal.
Jónás Katalin 
"Jónás Katalin vagyok, 19 éves. Budapesten születtem. Nyíregyházáról a sóstói intézetből jöttem Nágocsra. Szüleim beadtak csecsemőotthonba, onnan kétévesen hoztak el a nevelőszüleim. A nevelőszüleim: Kiss Szilveszter és Kiss Szilveszterné. Négy édestestvérem van, a legkisebb hatéves. A vér szerinti szüleim iránt nem érzek semmit, nem hiányoznak. Egyszer láttam őket hétéves koromban, velük jött még az egyik testvérem is. Apám beteg. Azt mondta, hogy egyszer szeretne látni engem. Az édesszüleimmel nem tartom a kapcsolatot, illetve egyszer felhívtak. Annyit tudtam meg, hogy az anyukám 42 éves, az apukám 50 éves, meg hogy sokat költöztek ide-oda. Az itteni testvéreim: Gergő, Máté, Hajni, Robi, Józsi, Krisztián, Fecó, Csani. Közülük Józsi, Krisztián már hazaköltöztek. Tulajdonképpen szeretek itt lenni, mert jól érzem magam. Ez egy nagyon szép falu, de benne a legszebb a Gyermekfalu, ahol én is nevelkedem a többi testvéremmel. Hobbim: a rajzolás, a gitározás, és most már a varrás is. Nágocson minden Szilveszterkor szokott lenni háromnapos játék, és mindig nagyon jó! Nevelőszüleimmel jó a kapcsolatom, sok mindent lehetett tanulni tőlük. Szidás közben is tanítanak minket. Nevelőanyukám segít a főzésben, hogy megtanuljak finomakat főzni. A többi testvéremmel is kijövök. Hajnival sok mindent meg lehet beszélni, Mátéval viccelődni lehet sokat. Csani hegedülni tanul, néha már túl sokat játszik, de nagyon sokat fejlődött. Gergő megházasodott, és van három szép fia: Bulcsú, Bálint és Bence. A kicsik sokat vannak nálunk, Bulcsúval sokat játszom. Szeretem ezt a közösséget, amiben vagyok. Terveim: leérettségizni, azután munkát keresni, és egy saját ház itt a gyerekfaluban."
Mocsár Tibor
"Mocsár Tibor vagyok, és 1989. május 12-én születtem Szabolcs megyében, Vásárosnaményban. Születésem után otthagytak a kórházban, majd egy hónap után Nyírbátorba kerültem csecsemőotthonba. Jelenlegi nevelőszüleim, Énekesné Gyögy Zsuzsa és Énekes Ferenc 1993. május 14-én hoztak ki az intézetből. 1998-ig a Balaton-felvidéken Káptalantótiban, majd 1998 óta jelenleg is Hegymagason élek nevelőszüleimmel és két testvéremmel. Emlékeim igen foghíjasak az intézeti évekről, de emlékszem a nevelőszüleimmel és tőlem három évvel idősebb vér szerinti bátyámmal való első találkozásomra. A bátyám szintén intézetben volt előzőleg, s 1993-ban találkoztam vele életemben első alkalommal. Nagyon örültem, hogy ebbe a családba kerültünk mindketten, sőt egy tőlem egy ével kisebb intézeti csoporttársammal, Máté Bernáttal. Azóta mindhárman igazi testvérré és a nevelőszülőkkel együtt valódi családdá lettünk. A Reménység Alapítványhoz tartozunk több hozzánk hasonló gyerekekkel együtt. Vér szerinti kapcsolatom jelenleg nincs, Erdőtelken élő apámmal váltottunk régebben néhányszor rövid levelet, és volt egy pár telefonbeszélgetésünk. Anyámtól elvált, és újabb felesége van, így sok féltestvérem született, akiket vagy örökbe fogadtak, vagy intézetben vannak. Apám együtt él apai nagyanyámmal, akivel egy-két alkalommal szintén beszéltem telefonon. Anyámról születésem óta semmit nem tudok, és nem is találják a hivatalos szervek sem. Igen régóta egyáltalán nem érdeklődnek felőlem. Általános iskolámat Gyulakesziben és Szigligeten végeztem, majd tanulmányaimat a Széchenyi István Szakképző Iskola vendéglátás-idegenforgalom szakán folytattam, ahol 2008-ban érettségiztem. Szintén ebben az iskolában tanulok tovább pincér szakmát. Ez a képzés hároméves. Szívesen foglalkozom szabadidőmben sporttal és médiával. A tapolcai városi televízióban már van egy ifjúsági műsor, amelyben szerkesztői és műsorvezetői feladatokat is elvégzek. Jövőbeli elképzelésem, hogy esetleg a média területén tanulnék tovább."
Fükő Anita
Anita a Keresztes család gyöngyszeme. Borsod megyei nevelőszülőktől került hozzánk a budapesti II. Számú Onkológiai Osztály ajánlásával. Ők szervezték hozzánk Anitát, amihez a gyámhivatal a szakszolgálat támogatásával hozzájárult. Anita magántanuló, jóindulatú onkológiai problémákkal küzd, Svájcban is műtötték. Szereti nevelőszüleit, "testvéreit", vágyik igaz barátságra, megértésre, és rendkívüli módon ragaszkodó, segítőkész. A nevelőszülők jobbkeze.

Kalányos János
"1990. 02. 18-án született Zircen. Hétéves kora óta nevelem (Katona Lászlóné). Mikor hozzánk került egy kis tigris volt, állandó támadásra kész, hogy megvédje magát. Nagyon sok odafigyelésre, szeretetre és bátorításra volt szüksége, és bizalomra, hogy bennem megbízhat, nem bántom. Tudni kell, hogy egyik szemére teljesen vak, a másikra éppen csak lát. Nyolc évesen került óvodába először, mivel iskolába nem vették fel, mert nem járt óvodába előtte, így később került a helyi általános iskolába. Sok nehézsége volt, sokat verekedett, úgy érezte mindig meg kell védeni magát. Összességében azért tanulmányi eredményével elégedett lehettem, sok örömöt is szerzett rajzaival, szép jegyeivel. Szeretett volna ügyvéd is lenni, nagyon érdekelte a történelem. Végül látássérülése miatt Pécsen folytatta tanulmányait speciális iskolában. Az új iskolában is elfogadták, kérését, hogy számítástechnikát tanulhasson támogatták. Minden elismerésem az iskoláé."

Balogh Róbert
Daliás fiatalember, aki nagyon sok gyakorlati dolgot tanult nevelőszüleitől a háztartásban, a ház körüli teendőkben és szerelői tevékenységekben. Kiválóan szaval, szépen énekel, nagy szíve van. Vér szerinti rokonaival és nevelőszüleivel is igen hullámzó, néha viharos a kapcsolata. Jelenleg keresi a helyét az életben, tanulmányait félbehagyta, pályakezdő munkanélküli, tervei szerint a következő tanévtől hegesztést fog tanulni.
Máté Bernát 
"Máté Bernát vagyok, és 1990. június 11-én születtem Szabolcs megyében, Ópályiban. Szüleim otthagytak a kórházban, így Nyírbátorba kerültem csecsemőotthonba, ahonnan jelenlegi nevelőszüleim, Énekesné György Zsuzsa és Énekes Ferenc hoztak ki 1993. május 14-én. Az intézetben eltöltött három évre szinte egyáltalán nem emlékszem, talán a nevelőszüleimmel való első találkozás az első emlékem. Örülök, hogy ebbe a családba és a Reménység Alapítványhoz kerülhettem. Először a Balaton-felvidéken, Káptalantótiban laktunk öt évig, majd Hegymagasra költöztünk, ahol jelenleg is együtt élek nevelőszüleimmel és két bátyámmal. Általános iskolai tanulmányaimat Gyulakesziben és Szigligeten végeztem, majd a Széchenyi István Szakképző Iskolában folytattam Tapolcán, ahol vendéglátás szakon vagyok jelenleg is tizedikes tanuló. Vér szerinti szüleimmel soha nem volt kapcsolatom, nem érdeklődtek utánam. Közben apám 2004-ben meghalt, anyám Ópályiban él. Sikerült kapcsolatba kerülnöm két vér szerinti testvéremmel, körülbelül két-három éve, így két öcsémmel, akik Fényeslitkén élnek nevelőszülőknél, levelezünk és telefonálunk egymásnak. Elképzelésem az, hogy először megszerzem a szakács szakmai végzettséget, majd a szociális gondozó szalmát is szeretném megtanulni, mivel szívesen támogatom a fogyatékos embereket, segítségre szorulókat, s a későbbiekben ezen a területen szeretnék elhelyezkedni. Szabadidőmben zeneiskolába és kórusba járok, énekelni tanulok."

Tóth Ferenc Zoltán
"Hatévesen kerültem Nágocsra nevelőszülőkhöz. Mikor idekerültem, a játékokat nagy előszeretettel szereltem. Az óvodában is mindig szereltem. A testvéreimmel is nagyon jól kijöttem és anyuékkal is. Majdnem tizenkét éve itt vagyok. És szeretek itt lenni. Nágocson jártam óvodába és iskolába. Most Tabon a Rudnay Gyula Szakközépiskolába járok. Később kamionsofőr akarok lenni. Most géplakatos szakmát tanulok. Édesanyámmal tartom a kapcsolatot (levél, telefon, személyesen). Két édestestvérem van, az egyik meghalt, a másikról nem tudok semmit. Szeretek itt lenni. Később azonban az otthonteremtési támogatásomból szeretnék édesanyám közelében valami kicsi házat vásárolni. Itt Nágocson akad azért konfliktusom is, és úgy érzem, hogy nem mindig én vagyok a hibás."  

---

Kalányos Alexandra
"Kalányos Alexandrának hívnak, 17 éves vagyok. Fenyőfőről jöttem, egy 12 tagú családból. 5 éves koromban kerültem Nágocsra. Az elkerülésünk oka, hogy a szülők elhanyagolt életet éltek velünk. A kapcsolatot nem tartom az anyámmal, de nem is akarom. Apukám meghalt. A mostani nevelőszüleimmel vannak jó és rossz perceim, mint mindenkinek. Szeretem őket. Testvéreimet is. A terveim: szeretnék normális életet élni, egészséges táplálkozást gyakorolni. Állatorvos szeretnék lenni. Szeretek sportolni, kedvencem a röpi és a foci. Énekelni is szeretek. Kedvenc zenei műfajom a rock. A nágocsi általános iskolába járok. Ott tanul az egyik testvérem, Erika. Szeretem őt, mert lehet tanulni tőle. Bár régebben utáltam. Janát, aki most Pécsen tanul, szeretem őt is. Ilit szintén szeretem. Irénke meghalt, csak a szívünkben él. Őt is szeretem. Edina, akit szintén nagyon szeretek, Amerikába költözött. Magamat is szeretem, de nem vagyok megelégedve a tanulási képességemmel, lehetnék jobb is. Most került hozzánk három új gyerek. Egy hallássérült, és két ötödik osztályos lány, akikkel nem jövők ki jól. Nehéz velük foglalkozni, vagyis nekem nincs ehhez képességem, szeretném őket megszeretni. Nos, vannak haverjaim, nyílt természetű vagyok, ezért sok van belőlük. Gyorsan haverokra találok. Igazi barátom nemigen volt. Ezért jó lenne már legalább egy. A nevelőszüleimtől megtanultam, hogy kell kitartónak lenni, és hogy kell spontán gondolkodni. És hogy az életem egy lehetőség. Ők megtanítottak arra, hogy a testvér támasz az életben. Rávilágítottak arra, hogy van Valaki, aki hatalmasabb nálunk, és ha kérjük Őt, akkor kézen fogva vezet minket. Megmutatták. hogy mennyire szeretnek bennünket, végül is hálával tartozom nekik."
Tejfel Julianna
"1992-ben születtem Mátészalkán. Másodiknak születtem, van egy nővérem, egy öcsém és két húgom. Sok költözés során jutottunk Nágocsra 1998-ban. Mivel a körülmények nem voltak elfogadhatóak, nevelőszülőkhöz kerültem. Itt három nővérem és egy bátyám lett. Az első években nem voltunk nagyon jó viszonyban az új testvéreimmel. Főleg a legidősebb nővéremmel és a bátyámmal volt sok összetűzésem. Azóta egyik nővérem meghalt, jött egy új kislány, aki elég hamar el is ment egy másik nevelőcsaládba. Jött hozzánk egy nálam két évvel idősebb lány is a családba, és ő azóta is velünk van. Érkezett még egy lány, aki fiatalabb nálam másfél évvel, ő is velünk van még. Egy nővérem elment (mivel férjhez ment) tőlünk, de jött hozzánk egy kislány, aki hétéves volt. Viszonylag sokszor találkozom a vér szerinti anyukámmal, testvéreimmel, mivel egy faluban lakunk. Az általános iskolában nagyon jó tanuló voltam, de most nem remekelek úgy igazán. Már nyolcadik éve vagyok nevelőszülőknél, és örülök, hogy így alakult. Amikor Nágocsra költöztünk magántanuló voltam, és megismertem a mostani apukámat. Már akkor rokonszenves volt, így gyorsan a bizalmamba fogadtam, és mindent elmondtam neki, ami otthon történt. Így kerültem hozzájuk. Anyukám már első pillantásra tudta, hogy sok gond lesz velem. És ezt jól gondolta... Jelenleg Kaposváron a Szigeti Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola második osztályába járok. Nem túl jó eredményeim vannak a tanulás terén, mert kicsit lusta vagyok. Csecsemő- és Gyermekápolónő szeretnék lenni, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Ez az álmom, és most már küzdök is érte."
Horváth László 
"1997 óta vagyok nevelőszülőknél. Nővéremmel jöttünk ide. Ő nemsokára elment. Először nem akartam egyedül itt maradni, majd egyre jobb lett. Itt jártam óvodába, és itt végeztem el az általánost is. Most Kaposvárra járok a Széchenyibe. Szakács szeretnék lenni. Hobbim a foci, rajz és a tévé. Szeretek pihenni és a barátokkal lógni. Nagyon szeretek itt lenni. Jól érzem magam. A többiekkel is jól kijövök. Édesanyámmal tartom a kapcsolatot levélben, telefonon, és szünetekben hazajárok. Őszi szünetben, téli szünetben, tavaszi szünetben végig otthon vagyok, nyáron pedig egy hónapot. Ilyenkor a testvéreimmel is találkozom. Édesapámmal nem igazán tartom a kapcsolatot."
Kalányos Ilona
"1993. június 21-én születtem Veszprémben. 1997-ben összes testvéremmel (hat) együtt elvittek minket Fenyőfőről. Erre az időre nem nagyon emlékszem, mert kicsi voltam. Csak arra, hogy a nevelőszülőkkel való első találkozáskor sétáltunk és fagyiztunk. Amikor bekerültem az új családba, lett három új testvérem, velük egyből jóban lettem. Később bővült a család, és született egy új testvérem, Mendi. Mi ketten nagyon szerettük egymást. Aztán egy újabb nevelt kislány, Dominika jött hozzánk. Vele is jól megbarátkoztam. Később Dominika új szülőkhöz került. Sajnos idővel felbomlott a családom. Új nevelőszülőkhöz kerültem, akiket látásból már régebb óta ismertem. Az előző családom nagyon sokszor eszembe jutott, még máig is néha meglátogatom őket, de az új családot is megszoktam már, és elfogadtam, hogy idetartozom. A legújabb testvéreimet is ismertem már, nagyon jóban lettünk egymással. Aztán egyre nagyobbak lettünk. és sokat veszekszünk, de ki is békülünk hamar. Össze szoktam veszni néha anyáékkal is, de hamar megbánom, és kibékülünk. Járok suliba, most nyolcadikos vagyok, kicsit nehezen tanulok, ezért fejlesztőre járok, és így jobban megy a tanulás most már. A vér szerinti testvéreimmel tartom a kapcsolatot, mert egy faluban élünk. Szoktunk találkozni, játszani, beszélgetni, meglátogathatjuk bármikor egymást. A vér szerinti anyukámat ritkán látogatom meg. Időközben született még három vér szerinti testvérem, közülük ketten élnek otthon. Hobbim a sport és a kutyás dolgok. A jövőben is szeretnék kutyákkal foglalkozni, dolgozni."
Szabó Krisztina
"Szabó Krisztina vagyok, 15 éves. 3 hónapos korom óta vagyok nevelőszülőknél. Édesanyám otthagyott a kórházban születésem után, innen a csecsemőotthonba kerültem. Anyukámék éppen akkor határozták el, hogy nevelőszülők lesznek, így kerültem hozzájuk. Először Káptalantótiban laktunk, amiről nincs sok emlékem, de összességében jó érzések maradtak meg bennem arról az időszakról. Ezután költöztünk Nágocsra. Összességében jó itt lakni, de mivel kis falu, ezért mindenki tud mindent mindenkiről (néha olyat is, amit maga az illető se hitt volna), és a pletykának se vége se hossza nincs. A környék nagyon szép, és azért vannak jó oldalai is annak, hogy itt lakom. Például ki lehet menni az utcára sötétedés után is, és nem kell attól tartani, hogy bármelyik percben elrabolhatnak. Az édestestvéreimmel egy évben egyszer találkozunk a gyámhivatalban. Szerintem ez éppen elég, habár az öcsém (Lacika) nagyon aranyos, és jó fej. Vele szívesen találkoznék máskor is. Édes szüleimmel négy éves koromban találkoztam utoljára, azóta nem tudok róluk semmit, amit nem is bánok. Nagyon szeretem a mostani szüleimet, nekem olyanok, mintha az édescsaládom volnának. A fogadott testvéreimet (Emese, Attila, Olivér) szeretem, habár Olivér néha halálra idegesít. Nagyon szeretek iskolába járni, és ťtalánŤ tanulni is. A továbbtanuláshoz három gimnáziumot jelöltem meg. Egy ťemeltŤ francia szakot, egy ťemeltŤ humánt és egy ťemeltŤ biológiát. Ez a három terület áll a legközelebb hozzám. A kaposvári Munkácsyba vettek föl, ahova nagyon szeretek járni. A hobbim a zenehallgatás és az olvasás, de számítógépezni is szeretek. A Gyerekfaluval egy évben egyszer elmegyünk külföldre. Nekem a csehországi és a horvátországi utazás nagyon tetszett. Sok jó programot szerveznek, főleg év végén (Szilveszterkor). Szeretek itt lenni, mert sok barátom van itt."
Orsós Anita
"Orsós Anita vagyok, 13 éves. Az igazi családommal tartom a kapcsolatot, és ők is tartják velem. Karácsonykor és a nyári szünetben hazamentem Istvándiba, és jól éreztem magam. Anyukám és az édestestvéreim is nagyon örültek nekem. Azért kerültünk nevelőszülőkhöz, mert nem változtak otthon a körülmények, amit nehezen is viseltem, ezért kértem a tanáromtól, hogy intézetbe kerülhessek, és ő segített is. Toponárra kerültem, ahol három hónapig maradtam, azután Bánhidi Tibor segített nekünk, és Nágocsra jöttünk. Ide szerettem volna kerülni, mert itt a közelben a Móra Ferenc Gyermekotthonban él a nagyobbik testvérem is. Ő kilencedikes, én hatodikos vagyok. Nagyon jól érzem magam Nágocson. Főleg, hogy a testvérem is itt van. Legalább nem vagyok egyedül. A nevelőcsaládban is jól érzem magam. Három gyerek van ott, és még mi is. A családba be tudtam illeszkedni, az elején izgultam, de már nem félek. Egy kicsit szoktam veszekedni a Szandival és az édestestvéremmel, de sokszor "az okos enged, szamár szenved". A nevelőszülők neve Éva néni és Józsi bácsi. Nagyon el voltam engedve otthon Istvándiban, mert ötéves korom óta cigiztem tizenkét éves koromig. A nevelőszülők hívők, és nem engednek olyanokat, amiket otthon lehetett, és én ennek nagyon is örülök, mert így még lehet belőlem valaki. Én csak nyolc osztályt akarok kijárni, és 18 éves koromig akarok lenni a nevelőszülőknél, utána venni akarok egy házat magamnak. Vannak barátnőim, és sokat játszom velük. Van egy lány, úgy hívják Erika, és azt az éneket szereti, hogy "Sárga kukoricaszár". Nagyon szeretek énekelni, sőt csillagos ötös vagyok énekből."
Harkai Máté
"Tizenegy éve vagyok nevelőszülőknél. Velük nagyon jó a kapcsolatom. Hároméves voltam mikor ide hoztak, akkor még nagyon félénk voltam. Amikor felvettek az ölükbe, sokat sírtam. Nagyon sok emlékem van. Ők tanítottak meg járni, beszélni, sok mesét olvastak este lefekvéskor. De most már nagy gyerek lettem. Kis gyerekből nagy gyereket neveltek belőlem. Sokat fáradoztak értem, mire eljutottam idáig. Itt Nágocson jártam oviba és itt iskolába. Ha kijártam a nyolc általánost, kertész akarok lenni. Azt akarom, hogy a nevelőszüleim büszkék legyenek rám. Sokat tanultam tőlük. A többit még nem tudom, hogy lesz. A vér szerinti szüleimről: Kilencéves koromban keresett meg anyukám. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Anyukámmal és a két testvéremmel jól megvagyok. Apukámmal viszont nem jövök ki. Sajnos az a baj, hogy sokszor iszik, és bántja anyát és a testvéreimet. Amikor otthon voltam, engem is bántott. Levelezünk, telefonálgatunk. Nagyon szeretem őket. És remélem, ők is engem."
Kalányos Erika
"Kalányos Erika vagyok, 12 éves. Egy szegény családból származom. Romlott ételeket és vadgyümölcsöket kaptam enni. Két és fél évesen kerültem a nevelőszülőmhöz. Előtte Veszprémben, a csecsemőotthonban éltem. A nevelőszülőmet Katona Lászlónénak hívják. Két lánya van, Kriszti és Heni. Nagyon szeretem őket. Krisztinek van egy tündéri szép lánya. Heninek van egy élettársa. Tízen vagyunk édestestvérek, akiket szintén nagyon szeretek. De sajnos egy testvérem meghalt, őt Kalányos Irénkének hívják. A másik édestestvéremet Henriettának hívják, férje és három gyermeke van. Édesapám meghalt. És még a mamám is meghalt. A tanulmányi átlagom elég jó. Hetedik osztályba járok. Kedvenc elfoglaltságom az állatrajzolás és az állatos könyvek olvasása. Szeretnék lovász lenni. Az édesanyámat nagyon keveset látogatjuk. Kívánságom, hogy anyukám leszokjon az ivásról, és rendesen eltartsa a két testvéremet, akiket még nem helyeztek nevelőszülőkhöz. Két kedves testvérem van otthon. A legkisebb testvéremről viszont sajnos nem tudom, jelenleg hol tartózkodik. A fiútestvéremmel mindent megbeszélek. És ő sajnos dohányzik. De én most itt megfogadom, hogy sohasem fogok rászokni. A többi édestestvéremet nagyon szeretem. Ilivel megbeszélem a gondjaimat. Szandival van néha viszályunk, de már összetartóak vagyunk. Ahova kerültem, ide a gyermekotthonba, megtanultam mi az összetartás. Hívő szeretnék lenni nagykoromban is. A nevelőszülőm segítségével eddig is tanultam, hogyan uralkodjak magamon. És a testvéreim segítenek egyre több tudást, megértést sugározni. Remélem, hogy mások is megértik egyszer azt, hogy az élet egy lehetőség a bizonyításra!"

Németh Roland
A mozgékonyságot és aktivitást róla mintázták. A nyugalom mellette édes álom nevelőszüleinek (Kiss család) és fogadott testvéreinek. 2008 nyarán került hálózatunkhoz kilencévesen. Nagymamája súlyos beteg, aki korábban nevelte. Jelenleg harmadik osztályos kedves teremtés, akihez sok idő és sok türelem szükséges.
Varga Olivér 
Ötödik osztályos tünemény, és néha méregzsák. A Pintér család ötévesen fogadta be két kisebb testvérével, és azóta is nagy szeretettel és türelemmel gondozza. Olivér többször járt a Vadaskert Alapítványnál is, ahol gyógyszerekkel próbálták segíteni nyugalmának megőrzésében. Olivér kiválóan mandolinozik, zongorázni tanul, lelkesen szaval, nagyon jól memorizál.

Orsós Laura
Laura két testvérével érkezett hozzánk 2007 nyarán. Hallássérült, emiatt Kaposváron tanul a Bárczi Gusztáv Általános Iskola negyedik osztályában. Nagyon ragaszkodó, szépen beilleszkedett az Amota nevelőcsaládba, ahol "testvérei" nagyon szeretik. A hétvégén lehet együtt a család, amikor sokat játszanak, kertészkednek, kirándulnak.

Kelemen Katalin
A visszatérő. Járt nálunk, azután sikerült a gyermekvédelemnek "visszagondozni" vér szerinti családjában, ami nem jó döntésnek bizonyult. Második osztályosként ismét szembesülni kellett a hajléktalansággal, az éhezéssel és mindennel, ami ezzel együtt jár. 2008 őszén az elhelyezési értekezleten azt mondtuk, hogy ez soha többé nem fordulhat elő. Katalin azóta ismét kiegyensúlyozott boldog gyermek a Keresztes nevelőcsalád otthonában. Gyönyörűen olvas, barátságos, és ha hibázik, tud belátó lenni és bocsánatot kérni.
Ravasz Attila Arnold
Attila hallássérülése miatt Kaposváron, kollégiumban lakik hét közben, illetve ott tanul. Első osztályos. Hétvégén sokat foglalkoznak vele a nevelőszülei. Ha kell, szaval, énekel. Vidám, játékos fiú. Vér szerinti szüleivel havonta találkozik, aminek általában örül.

Ravasz Emese
"Ravasz Emese vagyok, 6 éves. Azért szeretek itt lakni, mert apával és anyával - a nevelőszülőkkel - itt jól megvagyunk. Meg hogy játszhatok a Nikiékkel. Itt lehet tévézni és újságokra, papírokra rajzolni, amit a másik anyáéknál nem lehet. Ott nincs sok játék, itt lehet számítógépezni is. Itt megünnepeljük a születésnapomat, a másik anyáéknál meg lehet, hogy nem. A lovakat szeretem: a Tabát, a Táltost, meg a szamarat, és rájuk is lehet ülni. Az a rossz, amikor megszidnak, és ha nem működik a számítógép. Akkor kapok büntetést, amikor rossz vagyok, és megbántom a Ravasz tesómat, az Attilát. Hogy aludhatok békében, és nem egyedül, az is jó, meg hogy ehetek békében. Otthon már egyszer megverte apu az anyát."